Szerzőpárosunk harminc év óta a megyei kórház Orvosi Könyvtárának könyvtárvezetője, ill. orvostanácsadója. Ilyen minőségben éreztük magunkat feljogosítva arra, hogy az elmúlt 50 év rendelkezésre álló anyagának felhasználásával megpróbáljuk összefoglalni a jelen és az utókor számára 150 éves intézetünk tudományos életének utolsó félszázadát.
A fenti időszak méltatása mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a könyvtár muzeális értékű különgyűjteményében fellelhető és kórházunk működésének első 100 évére vonatkozó forrásokat, amelyekből kiderül, hogy az akkori körülmények között - a gyógyító tevékenység mellett is - folyt már tudományos munka.
Lapozgatva az egykori kongresszusi beszámolókat, kitűnik, hogy a Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésein, a történelmi Magyarország különböző helyein (Marosvárárhely, Pozsony, Pécs, Eger, Rimaszombat, Fiume, Pest, stb.) kórházunkat rendszeresen képviselték eleink (Tormássi Lajos dr., Dubányi János dr., Kovács István dr. és mások).
A tudományos érdeklődés a századforduló idején is élénk volt, az első világháborút megelőző években kiadott kórházigazgatói jelentésekből (Berkes Sándor dr.) tudjuk, hogy nemzetközi részvételű hazai orvoskongresszusra több főorvos (Pándy Kálmán dr., Décsi Károly dr., Feldmann Ignác dr., és Berkes Sándor dr.) részvételét biztosította a kórház Tudományos Bizottsága.
Feltétlenül itt említendő meg, hogy dr. Pándy Kálmán, aki a századelőn kórházunk Elmeosztályának volt osztályvezető főorvosa, 1903-ban elnyerte Békésvármegye ösztöndíját, amely lehetővé tette számára el elmebetegügy Európa 20 országában való tanulmányozását. Hazatérve részletes beszámolót írt, „Gondoskodás elmebetegekről más államokban, s nálunk" címmel. Pándy Kálmánnak, igazgatója számára küldött beszámolójából az is kiderül, hogy nemcsak a saját dolgozatainak felsorolását tartotta fontosnak, hanem fiatal orvosainak tudományos érdeklődése felkeltését is hangsúlyozta, s ebben nevelői tevékenysége is megnyílvánult.
A kórház és az 1900-ban alapított szakkönyvtár fejlődése eredményeképpen az intézet 1912-től az országos Orvosszövetség továbbképző tanfolyamainak lebonyolítására is alkalmassá vált. Már a legelső rendezvényen is olyan nagyhírű professzorok vettek részt, mint Grósz Emil dr., valamint Bársony János dr. A sokéves aktív működés elismeréseként -az intézet 1933-ban híres sebésze emlékére alapított- Kaczvinszky János díjjal jutalmazta Grósz Emil professzort.
A kissé vázlatos, nagyívű áttekintésből nem maradhat ki az a tény sem, hogy a két világháború közötti években a mindenkori kórházigazgatók (Tauffer Emil dr., Szórády István dr., Mészáros Gábor dr., Takácsy Lajos dr.) ügyeltek arra is, hogy az intézet dinamikus fejlődése töretlen legyen és a kórház kivívott rangját megtartsa. A Tauffer- évkönyvből (1924-1929) tudjuk, hogy az intézet orvosainak 26 közleménye jelent meg ezen idő alatt és az Orvosi Könyvtár folyóiratállománya 13-ról 27 előfizetett tudományos lapra növekedett.
A minden tekintetben kiegyensúlyozott éveket megszakította a 2. világháború, mely nem kímélte városunkat és kórházunkat sem. A háborús események alakulása létében, megmaradásában fenyegette az országos hírű intézetet. Szerencsére a kevés itt maradt orvos közül Gyarmati István dr. személyében olyan főorvos vette át a legnehezebb időszakban a kórház vezetését, aki magára és munkatársaira nézve kötelezőnek tartotta a nagyhírű elődök nyomán az intézet fennmaradásának biztosítását. Nem kis nehézségek árán sikerült is neki átmenteni a kórházat biztonságosabb, konszolidáltabb évekre.
Ezzel el is érkeztünk tulajdonképpeni mondanivalónk, az utolsó 50 esztendő tudományos életének taglalásához. Úgy véljük, hogy az előzmények vázlatos ismertetése szükséges volt annak megértésére, hogy kórházunk jelenlegi tudományos élete az eleink által lerakott alapokra épül és biztosítani igyekszik a folytonosságot.
Önmagáért beszél a mellékletként közreadott terjedelmes irodalomjegyzék, amely hű képet ad az intézetben folyó tudományos élet sokrétűségéről, megerősítve ezzel a gyulai Megyei Kórházról szakmai körökben kialakult elismertséget. Ez az irodalomjegyzék teljességre törekvően igyekszik bemutatni az intézet egészének ilyen irányú tevékenységét (orvosok és szakdolgozók közleményei), de közel sem egységes módon. Ennek oka a különböző korokban és szempontok szerint, valamint más-más kívánalmak alapján lejegyzett adatokban rejlik. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy intézet tudományos életének megmérettetését nem kizárólag - bár nem elhanyagolhatóan- a publikációk jelentik. Ezért összeállításunkban a rendelkezésre álló dokumentációk alapján igyekeztünk mindazt figyelembe venni, melynek felhasználásával a kívülálló is megfelelő képet kaphat a gyulai Megyei Kórházban az elmúlt 50 esztendőben végzett tudományos munkásságról.
Forrásaink voltak a Kórházi Tudományos Bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek, az emlékülésekről és tudományos rendezvényekről szóló beszámolók, az igazgatói utasításra készített ún. reinformációk, a pályamunkák, a regionális és országos, valamint a külföldi kongresszusokon való részvételekről szóló beszámolók, az intézetbe meghívott vendégelőadók listája, a rendszeres osztályközi folyóiratreferálások adatai, továbbá a szakdolgozók ténykedéseiről szóló beszámolók, stb.
A fentiek közül a régiekkel való egybevetésre leginkább alkalmasnak véljük az ún. reinformációkból szerzett adatokat, melyek kivetíthetők a vizsgált 2 éven kívül (1988, 1989) általában tudományos életünk más évekre vonatkoztatott tevékenységére is.
Nem kis büszkeséggel jeleztük fentebb, hogy milyen lehetőségei voltak kórházunk orvosainak a kitekintésre és a megmérettetésre már 100 évvel ezelőtt is. Akkor Békésvármegye közgyűlése döntötte el egy-egy tudományos rendezvényen, vándorgyűlésen való részvétel lehetőségét. Ma ebben a vonatkozásban is jóval változatosabbak a lehetőségek.
Így például az említett évek közül 1988-ban 35 hazai és 3 külföldi kongresszuson kórházunkból 71-en vettek részt. A nem kórházunkban rendezett 78 hazai, valamint a 2 külföldi továbbképzésen 109-en voltak, a kórház valamennyi osztályát képviselve. 1989-ben 19 magyarországi és 4 külföldi kongresszuson jártak munkatársaink (orvosok és szakdolgozók egyaránt), összesen 60-an. Ugyanebben az évben 16 hazai és 1 külföldi továbbképzésre 103 fő utazott.
Reprezentatív felmérésünk csak az utolsó 10 évre általánosítható, a háborút követő évtizedekben a megszorító intézkedések miatt közel sem volt ilyen kedvező. A nagyszámú továbbképzésen való részvétel néhány naptól akár több hónapig is tarthatott, beleértve a külföldön való huzamosabb tartózkodást is. Amíg korábban csak nagy nehézségek árán (elsősorban anyagi vonatkozásban) hivatalos hozzájárulással lehetett eljutni ilyen alkalmakra, addig az utolsó 10 évben megszaporodtak az utazást támogatók (Pándy Kálmán-alapítvány, Soros-támogatás és újabban a gyógyszereket , valamint a gyógyászati, diagnosztikai eszközöket előállító gyárak, cégek, gyakran magánvállalkozók is). Segítségükkel nemcsak a közvetlen szomszédos országokban és Európa egyéb részeiben, hanem távolabbi kontinenseken is (Észak- és Dél-Amerika, Ázsia, Ausztrália) öregbítették kórházunk hírnevét orvosaink és szakdolgozóink is.
A tudományos ülések rendje intézetünkben. Húsz évvel korábban is voltak rendszeresen tudományos jellegű összejövetelek a Tudományos Bizottság szervezésében, mégpedig a kórházi és a vonzáskörzetébe tartozó orvosok számára. Évente általában 8 továbbképző, köztük két alkalommal országosan elismert szaktekintély előadása hangzott el. Utóbbiak közül az elmúlt 25 évben 65 vezető szaktekintélyt hallgathattak meg a továbbképzés résztvevői (általában 100-120 fő). 1974. óta ugyancsak rendszeresen szerepel a programban –minden év decemberében – a tehetséges és fiatalon elhunyt Juhász Károly dr. urológusról elnevezett emlékülés. Ezen évente 5-6 előadással szerepelnek fiatal orvosaink a kórház minden osztályáról. A pályázati kiírásra jelentkezettek nagy száma miatt a tavaszi hónapokban általában további 3-4 ülésre is sor kerül. E rendezvények legjobb előadóit a sajtó bevonásával a következő évi emlékülésen a kórház igazgatósága anyagi elismerésben is részesíti. Ugyanakkor jutalmazzák azoknak a pályamunkáknak a nyerteseit is, akik a kiírás alapján saját szakterületükről és saját munkásságuk alapján állítják össze mondanivalóikat (orvosok és szakdolgozók). Itt jegyezzük meg, hogy munkatársaink nemcsak a kórházunk által meghírdetett pályázatokon szerepeltek eredményesen, hanem a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZEAB), valamint a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) által korábban kiírt pályázatokon is. Közel 10 éve rendez a kórház Pándy Kálmán-emlékülést (1987-ben vette fel intézetünk Pándy Kálmán nevét) minden évben október 14-én a névadó születésnapján. Ezen egy 3 tagú bizottság által arra érdemesnek tartott személy (legtöbbször főorvos) tart emlékelőadást és veszi át utána a kórház alapította Pándy-emlékérmet, majd fát ültet a kórház parkjában. – Az emléknap keretében vehetik át a Pándy-Nővér címre érdemesek a kitüntető diplomát.
Az évente legalább 2-szer kötelezően előírt klinikopatológiai konferenciák ugyancsak a jelentős rendezvények sorába tartoznak a rájuk jellemző nyíltság és tárgyilagosság révén. Lebonyolításukhoz éveken át kitűnő tapasztalatokat szerezhettünk az őszi hódmezővásárhelyi klinikopatológiai konferenciákon, melyeket a szegedi Patológiai Intézet támogatásával Winter Miklós főorvos rendezett haláláig.
Különleges alkalmai a tudományos fórumokon való megnyílvánulásoknak azok az előadások, amelyek egy-egy osztály speciális tevékenységét (pl.: cardiologia, gastroenterologia, audiologia, hasi sebészet, neurológia, gyermekpsychiatria, diabetologia, hypertonia, stb.) mutatják be a társszakmák képviselőinek. Ilyen jellegű előadásokra általában évente 1-2 alkalommal kerül sor, s eddig már csaknem valamennyi osztály bemutatkozása megtörtént. Korábban a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemmel való szorosabb kapcsolat keretében kórházunk választott témákkal többször szerepelt szegedi szakcsoporti üléseken is. Az elmúlt 5 évben a különböző gyógyszergyárak (hazai és külföldi) az anyagi támogatáson túl évente 2-3 alkalommal gyógyszerismertető szakembereik reprezentatív előadásaival színesítik a továbbképzéseket, tudományos fórumot teremtve a klinikusok és a gyógyszergyártók közötti párbeszédnek, elősegítve ezzel a naponként megjelenő újabb és újabb gyógyszerkészítmények alaposabb megismerését.
A tudományos ülések sorában jelentős helyet foglalt el a körzeti orvosok intézményes továbbképzése is, melyet az Orvostovábbképző Egyetem (ma HIETE) tematikája szerint bonyolítottunk le általában 3 hetes időtartammal évente. Ez a továbbképzési forma az utóbbi években módosult, a háziorvosi szakvizsga megszerzését elősegítendő tanfolyamokat az egyetemek Háziorvosi Intézete irányítja. Ezen belül több, ún. pontszerző tanfolyamot bonyolít le kórházunk is (pl. diabetologiai) legtöbbször gyógyszergyári támogatással. A tanfolyamok elvégzése hozzájárul a sikeres szakvizsgához. Szándékunk szerint szólnunk kell szakdolgozóink tudományos életben betöltött helyéről is. Az utolsó 10 évben nővéreink egyre nagyobb számban vettek részt a részükre szervezett helyi, regionális, sőt országos rendezvényeken is. Az indításban döntő szerepe volt Kiss Ferencné ápolási igazgató személyes példamutatásának. A különbőző fórumokon elhangzott előadások egy része nyomtatásban is megjelent a mellékelt bibliográfia tanúsága szerint.
A Pándy Kálmán kórház most ünnepli fennállásának 150 éves jubileumát. A már hagyományosnak mondott Délmagyarországi Belgyógyász Decentrum vándorgyűlését 3-ik alkalommal rendezte ez évben Gyulán. A Decentrum 1969.szept.11-én alakult Orosházán, alapítói között szerepel Deli László dr. és Iványi János dr. Utóbbi egyben a Decentrum elnöke is. Az eddig megrendezett 27 vándorgyülés közül az említetten kívül az elsőt és a hetediket tartottuk Gyulán. Ugyancsak ebben az évben kerül sor a 6. Békés megyei Kardiológiai Napok lebonyolítására is, valamint a nemzetközi részvételű ( Kovács Kálmán professzor Torontóból) 5. Gyulai Endokrin Symposiumra is. Ezeken kívül a jubileum tiszteletére intézetünk valamennyi osztálya országos, külföldi és külföldön élő magyar vendégelőadókat is felsorakoztató kongresszusokat rendezett városunkban. A szakmai szempontból eredményes találkozók hozzájárultak az immár 150 éves nagymultú Pándy Kálmán kórház hírének további öregbítéséhez. Utoljára, de nem utolsó sorban említjük kórházunk tudományos életéről szóló ismertetőnkben azoknak a nevét, akik kiemelkedő munkásságuk alapján tudományos fokozattal rendelkeznek;